Szudán

	Szudáni Köztársaság
	جمهورية السودان; Jumhuriyat as-Sudan; Republic of the Sudan
; Szudán zászlaja	; Szudán címere
	Nemzeti mottó: Al-Nasr Lana ; (arabul: Miénk a győzelem); Nemzeti himnusz: Nahnu Jund Allah Jund Al-Watan ;
Fővárosa	Kartúm
	é. sz. 15° 38′, k. h. 32° 32′
Államforma	köztársaság
	Vezetők
a Szuverén Tanács elnöke	Abdel Fattah al-Burhan
kormányfő	Oszman Huszein
Hivatalos nyelv	arab, angol
függetlenség	Egyiptomtól és; az Brit Birodalomtól
kikiáltása	1956. január 1.
Tagság	Lista Egyesült Nemzetek Szervezete; Afrikai Unió; Arab Liga; Iszlám Konferencia Szervezete; Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank; Nemzetközi Fejlesztési Társulás; Nemzetközi Pénzügyi Társaság; Nemzetközi Beruházásbiztosítási Ügynökség; Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központja; Afrikai Fejlesztési Bank; ACP-országok; Afrikai Gazdaságfejlesztési Arab Bank; Gazdasági–Társadalmi Fejlesztési Arab Alap; Arab Valutaalap; Interpol; Vegyifegyver-tilalmi Szervezet; UNESCO; Föld-megfigyelési Csoport; Egyetemes Postaegyesület; Nemzetközi Távközlési Egyesület; Nemzetközi Polgári Védelmi Szervezet; Meteorológiai Világszervezet; Egészségügyi Világszervezet; African Groundnut Council;
	Népesség
Népszámlálás szerint	40 533 330 fő (2017) +/-
Rangsorban	34
Becsült	46 900 000 fő (2022)
Rangsorban	34
Népsűrűség	21,49 fő/km²
GDP	2005
Összes	85 461 millió USD (60)
Egy főre jutó	2 242 USD (126)
	Földrajzi adatok
Terület	1 886 068 km²
Rangsorban	16
Víz	5%
Időzóna	EAT (UTC+3)
	Egyéb adatok
	Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Pénznem	Szudáni font (SDD)
Nemzetközi gépkocsijel	SUD
Hívószám	249
Segélyhívó telefonszám	999
Internet TLD	.sd
Villamos hálózat	230 volt
Elektromos csatlakozó	Europlug; AC power plugs and sockets: British and related types;
Közlekedés iránya	jobb
	A Wikimédia Commons tartalmaz Szudáni Köztársaság témájú médiaállományokat.
	Líbia Egyiptom Eritrea Etiópia Dél-Szudán Csád KARTÚM Kassala Vádi-Halfa Port Szudán Omdurmán Nyala Al Fashir El-Obeid Kusti Nílus Fehér-Nílus Kék-Nílus Vörös-; tenger Dárfúr Abyei
	térkép szerkesztése

Ez a szócikk az országról szól. Hasonló címmel lásd még: Szudán (régió).

Szudán, hivatalosan a Szudáni Köztársaság (arab: الييادممهنرمم) Afrika harmadik legnagyobb területű országa a kontinens északkeleti részén. Terület szerint Afrika és az Arab Liga legnagyobb országa volt Dél-Szudán 2011-es kiválásáig,^[4] azóta mindkét címmel Algéria büszkélkedhet.

Az ország a hosszú háborús konfliktus miatt a szétesés szélére sodródott. Dél-Szudán egy 2005-ös megállapodás alapján megrendezett népszavazást követően 2011. július 9-én bejelentette függetlenségét, így függetlenedett, de még Abyei és Dárfúr tartományok is pályáznak az önállóságra.^[5]

Az iszlám volt Szudán államvallása, és a saría törvényeket 1983-tól 2020-ig alkalmazták, amikor az ország a belső konfliktusokból kifolyólag világi állammá vált.^[6]^[7]

Földrajz[szerkesztés]

Domborzat[szerkesztés]

Dzsebel Barkal hegység Núbiában a világörökség része

Az ország nyugati részét hatalmas homokkő táblák építik fel, amelyekből szigethegységek emelkednek ki, északnyugaton az Uveinat-hegység (1934 m), az ország déli részén a Nubah-hegység (1450 m). A csádi határ mentén a Dárfúr 800–1200 m magas fennsíkjából a Marra-hegység vulkáni tömege tör 3088 m magasságba. Az ország legmagasabb pontja a Deriba-kráter (3042 m).

Domborzati térkép
Szudán műholdas képe
Éghajlati térkép (angol) piros: trópusi sivatagi

Vízrajz[szerkesztés]

Az ország tengelyében a Nílus mentét szegélyező, tágas, északon elkeskenyedő síkság húzódik, amelyet három oldalról hegyvidék övez. Észak-déli kiterjedése következtében érvénybe jutnak a földrajzi övek a szavannától a sivatagig. Legjelentősebb folyók: Nílus, Fehér-Nílus (Bahr al Jabal), Kék-Nílus (Bahr al Jabal Azraq), Atbara. A Fehér-Nílus délen lép be az országba, és Kartúmnál folyik össze a Tana-tóból eredő Kék-Nílussal. Itt kezdődik tulajdonképpen a Nílus folyam.

Éghajlat[szerkesztés]

Szudán a Szaharához tartozik, de Kartúmtól dél felé az évi átlagos csapadék mennyisége fokozatosan 150-ről 1000 mm-re nő. Kevés az eső, és szabálytalan időközökben hullik, az esős évszak az ország középső részén pedig 2-3 hónapig tart (többnyire áprilistól októberig). Egész évben északkeleti szelek fújnak. Kartúmban a januári középhőmérséklet 23 °C, a júliusi 34 °C. Az évi csapadékmennyiség 150 mm.

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés]

Sakál

Az elsivatagosodás komoly probléma Szudánban. Ez a folyamat áll a dárfúri konfliktus hátterében. A talajerózió is aggodalmat kelt.A mezőgazdaság terjeszkedése nem jár együtt természetvédelmi intézkedésekkel. A következmények már mutatkoznak: az erdőirtás és a talaj kiszáradása csökkenti a talaj termékenységét és a talajvíz szintjét.

A vadállományt veszélyezteti az orvvadászat. 2001-től huszonegy emlős faj és kilenc madárfaj, valamint két növényfaj veszélyeztetettnek számít. Veszélyeztetett fajok közé tartozik: tarvarjú, a szélesszájú orrszarvú, vörös tehénantilop, karcsú szarvú gazella, közönséges cserepesteknős. A szaharai oryx már nem él vadon.

Nemzeti parkjai[szerkesztés]

Szudánban 12 nemzeti park található:^[8]

Badinglo
Boma
Dinder
Berg-Hassania
Lantoto
Nimule
Radom
Shambe
Southern
Suakin-szigetvilág

Történelem[szerkesztés]

Az ókori núbiai királyok egy szobra, valószínűleg Natakamani ábrázolásával

Bővebben: Szudán történelme

21. század[szerkesztés]

A dárfúri konfliktus előzményei az 1990-es évekre vezethetőek vissza, de többnyire 2003-at tekintik a konfliktus kirobbanási időpontjának, amikor a lázadók felkelést indítottak, hogy tiltakozzanak a szudáni kormánynak a nyugati régióval és annak nem arab lakosságával szembeni figyelmen kívül hagyása ellen. Válaszul a kormány felszerelte és támogatta az arab milíciákat, amely harcolni kezdett a lázadók ellen. 2007-re a konfliktus és az abból fakadó humanitárius válság több százezer ember halálát okozta, és több mint kétmillióan menekültek el.^[9]

Az ország egy népszavazás következtében szétszakadt, és Dél-Szudán 2011. július 9-től lett hivatalosan is független, önálló ország. Szudán területe és lakosságszáma így jelentősen csökkent.

A déli rész elszakadását követő években a kormányt továbbra is kihívások elé állították a dárfúri lázadók, továbbá a Dél-Kordofán és a Kék-Nílus nevű tagállamokban fellépő konfliktusok. A háborús konfliktus miatt rengeteg ember menekült el az otthonából. 2014 végéig körülbelül 650 ezer ember keresett menedéket a szomszédos Etiópiában, Csádban és Egyiptomban, míg további 1,87 millió ember az ország határain belül maradt menekült volt.^[10]

2018 végén a hanyatló gazdaság hátterében a szudáni polgárok az utcára vonultak, hogy kifejezzék elégedetlenségüket. A tiltakozások kezdetben a kenyér és egyéb áruk emelkedő árairól és hiányáról szóltak, hamarosan erőteljes kormányellenes tüntetésekké fajultak, amelyek Basír elnök lemondását követelték.^[11] 2019 áprilisában, több hónapig tartó utcai tüntetések után, Omar el-Basír szudáni elnököt menesztették.^[12] Az elnök bukása után az országot a katonai és polgári képviselőkből álló Szuverenitási Tanács irányította.

A 2020–2021-es tigréi-háborúban Szudán is járulékosan érintett lett és Etiópia és Szudán között nőtt a feszültség.

2021. október 25-én a szudáni hadsereg Abdel Fattah al-Burhan tábornok vezetésével katonai puccsal átvette az állam irányítását.^[13] Ezután véres tüntetések kezdődtek.^[14]

Politika és közigazgatás[szerkesztés]

Az ország egy képviseleti demokrácián alapuló köztásaság volt 2019 áprilisáig, amikor Omar el-Basír elnök rezsimjét egy katonai puccsal döntötték meg. Ekkor feloszlatták a kétkamarás parlamentet - a nemzeti törvényhozást, annak nemzetgyűlésével (alsóház) és az államtanáccsal (felső kamra) együtt. A 2022-re tervezett új választásokig egy tizenegy személyből álló „szuverén tanács” irányítja az országot.^[15]

Alkotmány, államforma[szerkesztés]

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés]

Szudán politikai térképe

A Riek Machar által vezetett csoporttal 1997-ben aláírt Kartúmi Békeszerződés alapján 1998-ban hozták létre az alkotmányt.

A Szudánt 30 éven át irányító, 2019 tavasszal puccsal eltávolított Omar el-Besírt váltotta egy katonai-civil átmeneti kormány.^[16]

Elnökök[szerkesztés]

Név	Elnökként
Név	Hivatalának kezdete	Hivatalának vége	Hatalomra jutása
Legfelsőbb tanács	1956. január 1.	1958. november 17.	puccs
Ibrahim Abbud	1958. november 17.	1964. november 15.	választás
Sir al-Khatim al-Khalifah	1964. november 16.	1964. december 3.	választás
Legfelsőbb bizottság	1964. december 3.	1965. június 10.	választás
Ismail al-Azhari	1965. június 10.	1969. május 25.	puccs
Dzsafar Muhammad an-Numeiri	1969. május 25.	1971. július 19.	választás
Babiker al-Nur Osman	1971. július 19.	1971. július 22.	puccs
Dzsafar Muhammad an-Numeiri	1971. július 22.	1977	választás
Dzsafar Muhammad an-Numeiri	1977	1983. április	választás
Dzsafar Muhammad an-Numeiri	1983. április	1985. április 6.	puccs
Abdel Rahman Swar al-Dahab	1985. április 6.	1986. május 15.	választás
Ahmad al-Mirghani	1986. május 6.	1989. június 30.	puccs
Omar Hassan Ahmad al-Bashir	1989. június 30.	1996	választás
Omar Hassan Ahmad al-Bashir	1996	2001	választás
Omar Hassan Ahmad al-Bashir	2001	2019	puccs

Politikai pártok[szerkesztés]

Közigazgatási beosztás[szerkesztés]

Szudán régiói és államai. Az országot 18 tagállam alkotja (amelyek 133 további kerületre vannak osztva):

Szudán tagállamai

Középső és északi tagállamok

Dárfúr

Keleti front

Abyei

Dél-Kordofán és a Kék-Nílus államok

Észak
- Észak (Ash Shamaliyah)
- Nílus-folyó (állam) (Nahr an Nil)
Kasszala
- Kasszala (Ash Sharqiyah)
- Al Qadarif
- Vörös-tenger (Al Bahr al Ahmar)
Kartúm
- Kartúm állam (Al Khartum)
Kék-Nílus
- Al Jazirah
- Kék-Nílus (An Nil al Azraq)
- Sennar
- Fehér-Nílus (An Nil al Abyad)
Dárfúr
- Közép-Dárfúr (Zalingei)
- Kelet-Dárfúr (Sharq Darfur)
- Észak-Dárfúr (Shamal Darfur)
- Dél-Dárfúr (Janub Darfur)
- Nyugat-Dárfúr (Gharb Darfur)
Kordofán
- Észak-Kordofán (Shamal Kurdufan)
- Dél-Kordofán (Janub Kurdufan)
- Nyugat-Kordofán (újraalapítva 2013-ban)^[17]^[18]

Védelmi rendszer[szerkesztés]

Bővebben: Szudán hadereje

Nemzetközi szervezetek[szerkesztés]

Szudán az alábbi szervezetekben rendelkezik tagsággal:

Csatlakozási dátum	A szervezet neve	Rövítése
1956	Egyesült Nemzetek Szervezete	UN
1956	Arab Liga	-
1963	Afrikai Egységszervezet (Ma Afrikai Unió)	OAU
1969	Iszlám Konferencia Szervezete	OIC
1981	Preferential Trade Area for Eastern and Southern Africa	PTA
1986	Intergovernmental Authority on Drought and Development	IGADD
1994	Common Market for Eastern and Southern Africa	COMESA
1996	Intergovernmental Authority on Development	IGAD
2001	Afrikai Unió	AU

Népesség[szerkesztés]

Szudán nyelvi térképe (Dél-Szudánnal együtt). A zöld pöttyözött vonal az arab nyelv elterjedésének déli határa

Általános adatok[szerkesztés]

A 2008-as népszámlálás alapján a népessége ekkor meghaladta a 30 milliót.^[19] 2018-ban már 41,8 millió fő ember él az országban.^[20] A fővárosban, Kartúmban, Omdurmannal, Khartúm Bahrival együtt ekkor kb. 14 millió ember él.

A 2010-es években a várható átlagos élettartam 62 év.^[21] A csecsemőhalandósági ráta igen magas, 67,1‰.

Legnépesebb települések[szerkesztés]

Bővebben: Szudán városai

Etnikai, nyelvi megoszlás[szerkesztés]

Népek: szudáni arab 70%, a maradék 30% : núbiai, nuba, nuer, bedzsa, dinka, fellata (fulbe), külföldi, egyéb.^[21]

Bővebben: Szudán etnikumai

A hivatalos nyelv az arab és az angol.

Utcai árusok

Vallási megoszlás[szerkesztés]

Az ország kettéválása után a lakosság döntő része szunnita muszlim (97%), a csekély maradék keresztény, illetve törzsi vallású.^[22]

Szociális rendszer[szerkesztés]

Gazdaság[szerkesztés]

Építkezések Kartúmban (2009)

Képek

Kartúm, a főváros

Az 1960-as évek közepétől a Száhel-övezetet sújtó gyakori szárazság és a polgárháború következtében a gazdaság megtorpant, ugyanakkor Szudán óriási adósságállományt halmozott fel. Ez gátolta a további gazdasági fejlődést is.

Észak Darfúrban vasércet, kőolajat és uránércet találtak. Az elmúlt években az ország gazdasága gyors fejlődésnek indult.^[23]

Magyarországot 2008. november 30-a óta a helyszínen a Magyar Iszlám Közösség képviseli, mint hivatalosan regisztrált egyedüli magyar NGO.

A GDP összetétele szektoronként 2014-ben: mezőgazdaság: 26,8%, ipar: 35,6%, szolgáltatások: 37,7%. A GDP (reál) növekedési üteme: 3% (2014-ben), 3,3% (2013-ban)^[24]

Sok szakképzett szudáni dolgozik a Perzsa-öböl menti országokban, az általuk hazaküldött pénz is segítségére van a gazdaságnak.

Mezőgazdaság[szerkesztés]

A munkaerőnek több mint a felét a mezőgazdaság foglalkoztatja, bár az összterületnek csupán 5%-át művelik meg, és további 24%-át hasznosítják legelőként. A művelés alá vett földek 15%-át öntözik, a legnagyobb öntözőrendszer al-Gazirahban van. Hatalmas öntözőműveket építettek ki az Atbara folyón, Hasm el-Girbánál. Komoly duzzasztógátat építettek Meroé mellett, ami öntözés és energiatermelés szempontjából kiemelkedő.

Fő termények:^[24] gyapot, földimogyoró, cirok, köles, búza, gumiarábikum, cukornád, manióka (tápióka), mangó, papaja, banán, édes burgonya, szezámmag.

A mezőgazdaság egyik fő terméke a gyapot, az élelmiszernövények közül a földimogyoró, szezám, köles- és citrusfélék jelentősek. A legtermékenyebb földek a Kék- és Fehér-Nílus között vannak.^[25]

A nomád pásztorkodó törzsek révén hatalmas állattartománnyal rendelkezik (szarvasmarha, kecske, juh, teve). Az országban több mint 20 millió szarvasmarhát, 19 millió juhot, 14 millió kecskét és 32 millió szárnyast tartanak.

Ipar[szerkesztés]

Fő ágazatok 2014-ben:^[24] gyapottisztítás, textilipar, cementgyártás, étolaj-, cukoripar, szappangyártás, cipőipar, kőolaj-finomítás, gyógyszeripar, személygépkocsi és kisteherautó összeszerelés.

Kőolaj-finomítók, tárolók épülnek, az építőipar rohamos fejlődésnek indult, sok szállodát építenek, folyik a közutak korszerűsítése, építése, s elkezdődött a vasút felújítása is.

Erdőgazdálkodás[szerkesztés]

Az ország déli részét fás szavanna borítja, az egyetlen fontos erdei termék a gumiarábikum. Ezt az illatszerekben, édesipari termékekben és ragasztókban felhasznált anyagokat az akáciából nyerik ki, amely nagy területen nő a dél-szudáni szavannákon. A világtermelés nagy részét adja az ország.

Külkereskedelem[szerkesztés]

Fő külkereskedelmi termékek 2013-ban:^[24]

Export: arany; kőolajtermékek; gyapot, szezámmag, állatállomány, mogyoró, gumiarábikum, cukor
Import: élelmiszerek, iparcikkek, közlekedési eszközök, gyógyszerek, vegyi anyagok, textília, búza

Fő külkereskedelmi partnerek 2013-ban:^[24]

Export: Egy. Arab Emirátusok 33,6%, Kína 31,5%, Japán 6,5%, Szaúd-Arábia 4,9%, India 4,6%
Import: Kína 25,9%, India 8,5%, Szaúd-Arábia 7,3%, Egyiptom 6,6%, Egyesült Arab Emirátusok 4,8%

Közlekedés[szerkesztés]

Közút[szerkesztés]

A közlekedési hálózat gyengén fejlett. Az úthálózat hossza 53 159 km, ebből esőzések után 45 000 km járhatatlan, vagy csak alig járható.

Vasút[szerkesztés]

Összesen 4874 km hosszú vasútvonal köti össze Kartúmot el-Obeiddel, Vádi- Halfával, Port Szudánnal és a délkeleti vidékkel.

Bővebben: Szudán vasúti közlekedése

Vízi közlekedés[szerkesztés]

Nagyon fontos a folyami hajózás, a Níluson egész évben nagy a forgalom.

Szudánban 4068 km a folyami út, ebből 1723 km a Kék- és a Fehér-Níluson zajlik.

Fontosabb folyami kikötők: Kartúm, Kuszti és Vádi-Halfa.

A főbb tengeri kikötők: Port Szudán és Szuakin. Port Szudánból csővezetéken jut a kőolaj Kartúmba.

Légi közlekedés[szerkesztés]

A kartúmi nemzetközi repülőtér futópályája

Az országban 4 nemzetközi és 6 belföldi légikikötő van.

A nemzetközi repterek:

Belföldi repterek:

al-Ubayyid
Atbara
Heglig
Kaduqli
Kasszala
Nyala

Kultúra[szerkesztés]

Az emberek nagy része inkább arabnak tartja magát, mint afrikainak.

Az iszlám vallás rendkívül fontos szerepet játszik a szudániak életében. A férfiak és fiúk naponta ötször imádkoznak, és az imára való felhívást is hallani a mecsetekből mindenhol.^[26]

A zár - amely eredetileg fekete-afrikai eredetű - egy dobbal, énekkel összekötött szelleműző szertartás, amit akkor végeznek ha valakit megszáll a dzsinn. Sokszor egy szúfi szent segítségét kérik, hogy járjon közbe a megszállott érdekében a szellemnél.^[27]

Szudánban a vallás sokkal inkább afrikai iszlám, ahol a szentek kultusza nagy jelentőséggel bír és a szúfizmus (az iszlám misztikus irányzata) széles néprétegek között elterjedt.

Meroé piramisainak romjai

Nuri piramisai Napata régióban

Képek

Oktatási rendszer[szerkesztés]

Szudán egyetemei:

Academy of Medical Sciences
Ahfad University for Women
Bayan Science and Technology College
Computerman College
Omdurman Ahlia University
Omdurman Islamic University

University of Africa

University of Gezira
University of Khartoum
Mycetoma Research Centre
Sudan University of Science and Technology

Kulturális intézmények[szerkesztés]

Kulturális világörökség[szerkesztés]

Bővebben: Szudán világörökségi helyszínei

A világ kulturális örökségéhez tartoznak Dzsebel Barkal és a Napata régió régészeti helyszínei.

Művészetek[szerkesztés]

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Hagyomány és néprajz[szerkesztés]

Elterjedt gyakorlat a női nemi szervek megcsonkítása. A szudáni 18 államból hat állam 2008-tól már megkezdte a megcsonkítás gyakorlatának korlátozását vagy betiltását, de az intézkedéseket korlátozott sikerrel hajtották végre. 2016-ban al-Bashir, az ország elnöke megpróbálta bevezetni a gyakorlatot tiltó nemzeti törvényt, ám a vallási konzervatívok megakadályozták az erőfeszítéseit. 2020-ban egy kormányzati miniszter kijelentette, hogy támogatják a aktivisták azon célját, hogy 2030-ig teljesen megszüntessék ezen elterjedt gyakorlatot és életbe is léptettek ellene egy törvényt.^[28]

Gasztronómia[szerkesztés]

Szudán roppant területéből adódóan a konyha változatos, minden nagyobb területnek (mint Dárfúr, Kordofán stb.) saját, különálló, ugyanakkor egymásra is hatással bíró gasztronómiái vannak. Az étkezés a halalnak megfelelően történik, a leggyakoribb húsok a baromfi és bárány. Az ételeket többnyire kézzel fogyasztják.

Szudán két legjellemzőbb fogása az elmaraara és az umfitit, amelyek a juh belsőségeiből (köztük a májból, gyomorból és tüdőből) készülnek, hagyma, mogyoróvaj és só hozzáadásával.^[29] Népszerű a földimogyorós saláta, a salatat dakaw.^[30] Szudán jellegzetessége még a gibna bayda nevű fehérsajt.^[31]

Többféle ragufajtával találkozni, mint a waika, a bussaara és a sabaroag ni'aimiya-t vagy a miris, amelynek alapanyaga káposztalé, hagyma és szárított bámia. Az abiyad nevű különlegességet szárított húsból, míg a kajaik-ot szárított halból készítik. Délen, az egyenlítő felé zöldséges marhahúslevest vagy a kawari nevű juhkörömpörköltöt eszik.^[29] Az elmussalammiya egy májból, lisztből, datolyából és fűszerekből készült étel is a helyi specialitások egyike.^[29]

A víz számít a legnépszerűbb italnak Szudánban, amit gyakran árulnak is az utcákon nagyobb adagú ételekhez. A helyi kávét igen erősen főzik, amit egy jebena nevű edényben szolgálnak fel. Mellette isznak fekete teát, amit olykor tejjel ízesítenek. A teát az utcán gyakran nők árulják. A forróbb napokon népszerű hűsítő a karkadeh nevű hibiszkusztea, amit akárcsak Egyiptomban, otthon főznek.^[29]

Hajdan Szudánban engedélyezték az alkoholos italok fogyasztását. Hagyományos szudáni szeszesital a sharbot nevű kölesbor és az araqi nevű likőr. Az 1980-as években a saría bevezetésével betiltották az alkohol lepárlását, fogyasztását és terjesztését. A tilalom megszegéséért kikötözés is járhatott.^[32] Ennek ellenére az alkoholfogyasztás nem szűnt meg, csak illegalitásban zajlik tovább.^[33]